Akik előttünk jártak- emlékezés a Sikó házaspárra

A múlt héten az immár Istenhez hazaköltözött Sikó Géza bácsiék háza előtt kellett elhaladnom. Egyszerre eddig nem tapasztalt emlékek, érzések lettek úrrá rajtam. Eszembe jutott, hogy alig három hete, hogy a 73 évig tartó házasságukat követően Giza néni Krisztushoz költözött. Egyetlen napra rá Géza bácsi, a férj is követte. Ez nem lepett meg, hisz kapcsolatunkat az utóbbi 25 év alatt az egymás iránti őszinte tisztelet és ragaszkodás jellemezte. Ilyenkor általában, mint fájó emlékek alkalmával lenni szokott, vagy a csüggedés határára sodor a szomorúság, vagy menekülőre fogja az ember, kellemesebb dolgokra irányítva figyelmét. Most azonban határozottan jól esett rájuk gondolni. Újra megköszönhettem Istennek, hogy rövidnek tűnő időre bár, de egymásnak ajándékozott bennünket. Mint lelkipásztor egészen különleges kapcsolatba kerültem idős testvéreimmel. Egyszerre voltam – a korkülönbség miatt is –„gyermektestvérük”, akiért rendszeresen imádkoztak, s akiről amiben csak lehetett, nagy tapintattal és szeretettel gondoskodtak. Másfelől Isten eszközének – a már említett különbség ellenére is -, lelki atyjuknak tekintettek. Szüntelenül az igei tanításra szomjazott lelkük.

A teljes meglékezés itt olvasható.