Tegnap a nagyváradi CE közösséget és programjait látogattam meg. Alkalmam nyílt több emberrel találkozni, beszélgetni. A délutáni gyerekprogramban mesélték el a következő jelenetet:
Robi és Tünde néni beszélget tanulás közben:
Robi: Úgy szeretnék jó tanuló lenni, és jól tanulni!
Tünde néni: Mi az akadálya?
Robi: Olyan lusta vagyok, hogy fáj…
Tünde néni: Nyugi, elmúlik. A felnőttek is szoktak érezni így. Egy kicsit nyöszörögnek, aztán dolgoznak tovább.
Robi nagy szemekkel: Tényleeeeg??? Ezt így soha senki nem mondta még nekem.
2 nap múlva ismét tanulás közben:
Robi: Jajj, Tünde néni, ma az infó tanár így ült az asztalnál (mutatja, hogy folyik le a székről), Úgy sajnáltam, hogy szegény, milyen lusta!
A hozzászólások ki vannak kapcsolva