Csendes napot tartott a zilahi CE körzet július első hétvégéjén a szatmári CE közösség tagjai által működtetett avasi Bétel házban . A szatmáriak így számolnak be erről:
Több hónappal ezelőtt kaptuk a jelzést a zilahi körzettől, hogy a júliusban soron következő csendesnapot az avasi táborhelyen szeretnék megtartani. A meghirdett az eseményre a szatmári közösség izgatottan készült, hiszen hasonlót eddig még nem tartottunk a Bétel házban.
Id.Berke Sándor testvérünk vezetésével népes és lelkes kis sereg gyűlt össze dicsérni az Urat énekszóval és imádsággal.
Az igei bevezetővel a szatmári Mészáros Mihály lp. testvérünk készült a soron következő igeszakasszal, a 2. Sámuel 18. részből. Absolon történetén keresztül szólt az Ige mindannyiunkhoz. Az igemagyarázatban a 10-12. versek voltak különösen kiemelve. “… kit mikor egy ember meglátott…” – ez az “egy ember” lehetek akár én is, aki így belekerül a történetben.
Kire hallgatok, kinek engedelmeskedek? A Királyok Királyának vagy valaki kisebbnek? Ellent merek-e mondani a felettesemnek, ha az isteni akarat elleni cselekedetre szólít fel? De honnan ismerem fel az Isten akaratát? Nem tévesztem-e össze a saját akaratommal?
Dávid elsiratta Absolont, de nem siratta a húszezres veszteséget. Apai szívének fájt a gyermek és egyben a trón várományosának elvesztése, mert benne látta az utódját. De Isten útja másfelé vezetett viszont ezt még Dávid akkor nem látta. Mondjak “igen”-t az Isten akaratára, még ha néha fáj, akkor is.
A csatáról hírt vivő szolgák története is figyelmet érdemel. Hiszen a jó hírt vinni a királynak vagy az embereknek fáradságos és sokszor nem váltja ki azt a visszhangot, amit a hírvivő jogosan elvárna. Ennek ellenére szóljuk a jó hírt!
Magunkra ismertünk a történetből, akár a Dávid akár a többi szereplő életéről volt szó. Az emberi természet nem változott az elmúlt évezredek alatt sem, mi sem vagyunk jobbak, mint az akkori szereplők.
A hozzászólások ki vannak kapcsolva