Krisztus népe, családja, barátai, kávé, tea, Libanon, Japán kert, dák kősírok, Koinónia-ház, parkolási bonyodalmak – hogyan kerül egy helyre, és mire utalhat ez a szóhalmaz? A helyesen válaszolók közt jutalmat sorsolunk ki: elolvashatják ezt a kis beszámolót (A megfejtés a cikk alján olvasható.)

Érkezés, miegymás

A Kolozsvárra érkező erdélyi CE-s atyafiak, atyahölgyek a Koinónia-ház szűk utcáján úgy kellett ügyeskedjenek jobbra-balra vagy felfelé jó messzire, hogy végül parkolás legyen a dologból (mindig csodálom a sofőrök erős idegzetét, hogy kibírják ezeket a parkolási patthelyzeteket, illetve a Gondviselést, amiért valahogy ez mindig megoldódik.) Szilágyi Ágoston ifjú atyafi a fenti teremben már pengette gitárlantját és éneklésre serkentette az érkezőket. A Genéziusz-terem mértani precizitással való berendézése, a program kialakítása, étkeztetés, kávéztatás Visky Anna ügyvezető igazgatót dicséri, illetve lelkes atyafiait, -hölgyeit az ifjúzág köréből. (Imitt-amott engem is, na.). Ebéd közben Visky Hugi néni és mások is hangot adtak annak a jó érzésnek, hogy most végre kicsit hátradőlhetnek és élvezhetik az életet, mert ezúttal javarészt a fiatalok szervezték meg a találkozót.

Tematikus beszélgetések, szabadidő, miegymás

Az első bekezdés első négy szava a találkozó témáját jelöli (– Sipos András ennek kigondolását id. Berke Sándor elnöknek, de leginkább a Szentléleknek tulajdonította és hozzátette: „ha valami jól sikerül, azt nyugodtan a Szentlélekre lehet kenni”.) Erről tartottak áhítatot, előadást, bizonyságtételt, illetve beszámolót a felkért atyafiak. Horváth Levente nyitó áhítata (Krisztus népe) a rá jellemző furfangos gondolatvezetésével ismét próbára tette lelki logigánk képességeit, és egyúttal fel is élénkített, miközben próbáltuk megérteni, hogy a Róm 8,7-14 alapján mit is jelent Lélekben vagy testben lenni a keresztyén életgyakorlatban. Az áhítat végkicsengése számomra az, hogy keserűen erőlködő keresztyének helyett (test szerinti élet) úgy válhatunk derűs, örömteli hívőkké (lélek szerinti élet), ha nem önerőből próbálunk Isten előtt kedvessé válni, hanem csak úgy, ha ezt Isten lelke munkálja bennünk, amely Krisztus áldozata árán lett a miénk. Ha ez bennünk van, akkor az Övéi vagyunk és népének tagja. (A mikrofon néha kénye-kedve szerint alakította az áhítat hangerejét, de végül különösebb akadályt nem gördített a megértés elé.)
Deé Lukács Éva bizonyságtételében kiemelte, hogy sokáig őt is a megfeléskényszer és az erőlködés jellemezte az Istennel való kapcsolatában. A 139-es zsoltárban is megjelenő szeretetteljes Isten és meghitt kapcsolat viszont átrendezte ezt az életében. Most már családjára, munkájára, sőt még a súlyos vesztéségekre (testvére halála) is tud ennek tükrében gondolni.
Sipos András előadása a Krisztus családja, barátai témára épült. A Szentírásból származó felismeréseit személyes tapasztalatokkal és néhány szótörténeti adalékkal ötvözte, egyszerre humorosan és komolyan. Amikor saját családjával és barátaival való viszonyáról beszélt teljes közvetlenséggel, láthatóvá vált, hogy hogyan egészítik ezek ki egymást, és mit is jelent Jézus barátjának (filosz) lenni. Hozzátette azt is, hogy Jézus barátait majd az érte kapott sebekről lehet megismerni.

Elég szép számban vettünk részt a kolozsvár botanikus kerti sétán. Ez is generációkat összehangoló esemény volt a fiatalok szervezésében. A szervezést a részt vevő idősebbek türelme, igényessége és együttműködő képessége tette végül is elfogadható minőségűvé. Üvegházban bámultuk a banánfát, a tavi rózsát és egyebeket, kint pompázó virágokat, dák kősírokat és sütkérező teknősöket néztünk, amíg időnk engette. Vissza kellett térni, hiszen a következő előadás is messzi utazásra, nézelődésre hívott: Libanonba. (Jómagam az elejéről kissé lekéstem, ugyanis elcsángált atyafit kerestem a Hajnal negyed jó néhány utcáján. Jánosra nem haragudtam, hiszen nem kell túl mélyen magamba néznem, hogy belássam, térbeli tájékozódásom gyakran engem is cserben hagy.) Adorján Kálmán nagyon sok érdekekes képet, adatot és felismerést megosztott a libanoni útjáról. Megtudtuk, az ottani CE az örmény kisebbség köreiben él, és az evangéliumi örmény egyház ifjúsági és gyermekmunkáját végzi – ez pedig nagyon is közel áll a CE eredeti célkitűzéséhez. Végül CE világszövetségi elnökként kis áttekintést nyújtott a világszerte létező CE-szövetségek céljáról és formájáról, ezeket összevetette az eredti cékitűzéssel, illeve az itthoni és a magyarországi CE életével, és arra serkentett, hogy a KEKSZ négyes elve alapján* ne csak fogyasztói legyünk a keresztyén közösség javainak, hanem vállaljunk aktív, örömteli szolgálatot. Tág perspetíájú, személyes és serkentő előadásokat hallgathattunk, amelyek nem adhatk át egy rövid riportban, ezért a hanganyagokat szeretném mindenki figyelmébe ajánlani: a ce-union.ro honlapról könnyen elérhető!

Bán Attila, CE Vezetőségi tag

A megfejtés: : Tavaszi Országos CE-csendesnap, április 2., Kolozsvár.

* Egy pár évvel azelőtti beszélgetésen egy fiatal csapattal a CE szerepét próbálták megfogalmazni. A keresztyén identitás alapvető összetvőivel kezdték a gondolkodást, és kiderült, hogy ezen alapelvek nem mások, mint magának a CE-nek az alapelvei: Krisztus megvallása, Egyházhoz való hűség, Szolgálat, Közösségi élet.

CategoryHirek
© 2021 CE Szövetség Románia | Oldaltérkép
Kövess minket: