Tegnap a nagyváradi CE közösséget és programjait látogattam meg. Alkalmam nyílt több emberrel találkozni, beszélgetni. A délutáni gyerekprogramban mesélték el a következő jelenetet:

Robi és Tünde néni beszélget tanulás közben:

Robi: Úgy szeretnék jó tanuló lenni, és jól tanulni!

Tünde néni: Mi az akadálya?

Robi: Olyan lusta vagyok, hogy fáj…

Tünde néni: Nyugi, elmúlik. A felnőttek is szoktak érezni így. Egy kicsit nyöszörögnek, aztán dolgoznak tovább.

Robi nagy szemekkel: Tényleeeeg??? Ezt így soha senki nem mondta még nekem.

2 nap múlva ismét tanulás közben:

Robi: Jajj, Tünde néni, ma az infó tanár így ült az asztalnál (mutatja, hogy folyik le a székről), Úgy sajnáltam, hogy szegény, milyen lusta!